Mellemhez kapok, tapogatom... a lángok döntenek és nincs meg a csatt... még mindig nincs!... Örökkévalóság... Kárhozat... szívem verése eláll... a tűz feketébe hajlik... a szemem lezárul... Ujjam megakad...
Önuralmat parancsoló idegeim végső megfeszítésével már állok... A rettenetes légnyomás megragad. Elrúgom a gépet. Kisiklik alattam, elboruló tekintettel még látom, amint orra bukik, mint hosszú, csóvás üstökös, aztán főbesújt az alattam tátongó mélység... 5000 méter alant, a semmi kékjébe vesző feneketlenség... Hát vége!
Álomban hangzó tompa csattanás. Szörnyű rántás. Mellembe hasít a fájdalom. Nem kapok levegőt... Nem baj, hiszen nem élek... Levegőt! Levegőt! Megfulladok! Te undok lidérc, ne feküdj vállaimra, élni akarok, élni!
Felkap a magasba, aztán leejt, ismét egy rántás. Levegőt! Hol vagyok? Igen, igen, értem. Az ejtőernyő kinyílott. Ott csüngök ég és föld között... élek, élek!

A sajtóhadiszállás jelentése 1918. augusztus 23-ról: "Hefty Frigyes tábori pilótát, aki légi győzelmeivel szerzett magának hírnevet, a Kervesa-hidak felett égő repülőgépével lelőtték. Hefty ejtőernyőjével kiugrott és élve földet ért."